„Nekem a kosarazás jelentette a gimnáziumot”

Nekem lényegében a kosarazás jelentette a gimnáziumot. Szüleim megfogalmazása szerint gimnazista koromban annyit lógtam, mint előttem a két bátyám együttvéve. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt egy-két kiváló tanár, akinek szerettem az óráit (mint például a néhai Miklós József, Sata Klára vagy Boldizsár Ágoston), de sajnos a legtöbb órát fölösleges időveszteségnek éreztem, inkább otthon olvastam azokat a könyveket, amelyek valóban érdekeltek.


Beszélgetés Mandel Kinga szociológussal

– Gimnáziumi tanulmányaidat, ha jól emlékszem, ipari kémia osztályban kezdted, majd matematika-fizika szakon folytattad. Elég távol állnak ezek a tantárgyak a szociológiától. Volt valamilyen hatása a középiskolának a pályaválasztásodra?

 – 1989 nyarán, közvetlenül a forradalom előtt felvételiztem a gimnáziumba, és mivel abban az évben egyetlenegy magyar tannyelvű osztály indult, ezért szüleimmel egyeztetve úgy döntöttünk, azt jelölöm be első helyen, abból – az utólag tévesnek bizonyult – feltevésből kiindulva, hogy bizonyára mindenki oda akar majd iratkozni, tehát nagy verseny és színvonalas osztály lesz. Így kerültem ipari kémia osztályba, ami ugyan színvonalas volt, de nem a tanulás, hanem a sport szempontjából, a hat kiváló hokis osztálytársamnak köszönhetően.

Az érdeklődésem akkor és később sem volt egykönnyen skatulyázható, hiszen általánosban jó voltam matematikából, magyarból, románból, kémiából és fizikából is. Annak ellenére, hogy a forradalmat követően átkerültem matematika-fizika osztályba, az egy év ipari kémia osztály hátrányosan hatott a későbbi matematika és fizika iránti érdeklődésemre és teljesítményemre. Ennek ellenére sokáig, az egyetemi felvételi előtti pár hónapig orvosnak készültem, magán fizikaórákra járva. Mindaddig, míg pályaválasztási tanácsadóként egyszer egy rezidens orvostanhallgató nem látogatott az iskolába, aki elmesélte, hogy több mint huszonéve tanul orvosnak, és még mindig a szülei tartják el. Ez a mozzanat elég volt nekem ahhoz, hogy napokon belül pályát módosítsak. Három hónap volt hátra a felvételiig, így próbáltam megtalálni az optimális egyensúlyt a képességeim és lehetőségeim között. Nagyon érdekelt a filozófia, algebrából valamennyire szinten voltam, s bár kevés fogalmam volt arról, hogy mi a szociológia, azon túl, hogy valami divatos szakma, azt gondoltam, hogy amihez ez a két tárgy kell, rossz nem lehet. Ebben nem tévedtem. Bár a kolozsvári magyar nyelvű szociológia oktatás abban az időben finoman fogalmazva sem állt a helyzet magaslatán, összességében a szociológia elég széleskörű alapot ad az embernek ahhoz, hogy aztán azt kezdjen vele az életben, amit éppen akar, illetve amit tud az adott körülmények között, vagy amire képes.

 – Reál osztályban nem számítottál csodabogárnak, amiért téged egészen más érdekelt, mint amit elvártak egy matek-fizikás diáktól?

 – Mivel nem voltam egyértelműen humán beállítottságú, ugyanakkor még volt pár hozzám hasonlóan „eltévedt”, a társadalomtudományok iránt érdeklő osztálytársam, csak ritkán éreztem magam kívülállónak. Ebben az is nagyon sokat segített, hogy szinte attól a pillanattól, hogy bekerültem a gimnáziumba, kosaraztam. Nyolcadik osztály végén a nyári vakációban a ’Mariannok’ kedveltették meg velünk egy életre a kosarazást, akiknek ezért nagyon hálás vagyok. Aztán mikor bekerültünk, „Silló bácsi” (Silló Géza testnevelés tanár – szerk.megj.) felismerte, hogy van pár lány, akinek nem áll rosszul a kezében a labda, és létrehozta az első és utolsó lánycsapatát.

 – Párhuzamosan tanultad a szociológiát a kolozsvári Babeş–Bolyai és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Mi vezetett el ahhoz a döntéshez, hogy Magyarországra települj? És miként lettél a Magyar Tudományos Akadémia kutatója?

 – Második év után jutottam arra a következtetésre, hogy a helyzetem tarthatatlan, nem engedhetem meg magamnak, hogy a szüleim költségén (annak ellenére, hogy végig ösztöndíjas voltam, mégis sokba kerültem az akkor hármunkat egyszerre taníttató szüleimnek) lógassam a lábam Kolozsváron és jóformán semmit se csináljak. Az egyetem minősíthetetlen volt, amit talán leginkább az szemléltet, hogy a 10 éves találkozón egyetlen oktatónk mert megjelenni. Abban az időben még erősen korlátozottak voltak a lehetőségek, gondolok itt a könyvtárak felszereltségre, a diákmunka és sportolási lehetőségek hiányára. Előbb megpróbáltam egy második szakra jelentkezni, de túl magasra tettem a lécet és keveset készültem hozzá, így nem sikerült bejutnom a közgazdaságtan külkapcsolatok szakára. A B terv az ELTE-re történő átjelentkezés volt, számtalan különbözeti vizsgával, mindenféle ösztöndíj nélkül. Kemény évek voltak, másodévtől párhuzamosan végeztem nappalin a kettőt, az ELTE-t és a BBTE-t. Az egyiken eszeveszetten tanultam, hiszen elképesztő volt a lemaradásom, amit lehetetlen volt behozni, a másikon dalolva levizsgáztam egy hét alatt az összes tárgyból, megtartva az ösztöndíjam (sőt, továbbra is ingyenes kollégiumi ellátásban részesülve, ahol nevemben itthoni csoporttársaim laktak). Az ELTE befejezése után az oktató, akinél a szakdolgozatomat írtam, rávett, hogy dolgozzak mellette asszisztensként az akkori Oktatáskutató Intézetben, másrészt arra is, hogy jelentkezzek a nevelés- és művelődéstudományi doktori képzésbe. Így lettem oktatáskutató. A Ph.D. képzés alatt fél évet Spanyolországban is tanultam, elsajátítva a nyelvet, majd visszatérve az Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetében helyezkedtem el, ahol 8 évig dolgoztam, mindaddig, míg úgy nem döntöttem, hogy váltok. A váltás előtt a Kisebbségkutató Intézet mellett a szombathelyi Nyugat-Magyarországi Egyetem Andragógia Tanszékén is tanítottam két évet egyetemi docensként. Annak ellenére, hogy nagyjából 15 évet éltem Magyarországon és nagyon sok barátom, ismerősöm él ott, sose tekintettem teljesen otthonomnak. Munkámból adódóan abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy sokat utazhattam a határon túli magyar régiókba, ahol sokkal inkább otthonosan mozogtam.

 – Oktatáskutatás. Egy laikus számára el tudnád magyarázni, mit csinál egy oktatáskutató, miért érdekes az oktatáskutatás számodra, miért esett a választásod erre a szakterületre?

 – Amikor a tanárom, mentorom és egyben jó barátom megpróbált rábeszélni az oktatásszociológiára, én éppen börtönszociológiára készítettem elő a jelentkezésem és Gönczöl Katalint hajkurásztam, hogy legyen a témavezetőm. A tanáromat próbáltam lerázni azzal, hogy engem nem érdekel az oktatásszociológia, mert nincs benne semmi izgalom. Mire ő azt válaszolta, hogy „mert nem ástad bele magad eléggé, de meglátod, van benne több is, mint gondolnád”. Neki lett igaza.

Az oktatáskutató a tanítási-tanulási folyamatot vizsgálja a rendelkezésére álló tudományok, esetemben szociológia, pedagógia, neveléstudomány és e tudományok módszereinek segítségével. Egy kutatásunkban például azt vizsgáltuk, hogy miért olyan csapnivaló a romániai magyar oktatás minősége. Számos ilyen és hasonló kutatást végeztünk, tanulmányokat írtunk, hazai és külföldi konferenciákon mutattuk be, próbáltunk a politikai döntéshozást elősegítő anyagokat, „policy paper”-eket gyártani, vegyes sikerrel. Nagyon gyakran az az érzésem volt, hogy egy-egy minisztériumi fióknak írogatjuk a tanulmányokat és a gyakorlatban semmi foganatja az egésznek. Ezért az oktatáskutatás már a múlt számomra, amihez nem valószínű, hogy visszatérek, de biztos, hogy az ott tanultakat továbbra is hasznosítani fogom majd. Kiégtem, belefáradtam, nem találtam már többé kihívást és örömet a munkámban, ezért aztán egy éve váltottam.

 – Úgy tudom, éppen Amerikában tartózkodsz, ott dolgozol. Végleges döntés ez? Amerikában maradsz? Mesélj egy kicsit az ottani munkádról.

 – Úgy döntöttem, hogy visszatérek egy korábbi álmomhoz, a külkapcsolatokhoz. Felmondtam állásaim, és a Calasancticus Training Program támogatásával kimentem Amerikába International Businesst tanulni. A két éves képzést másfél év alatt igyekszem befejezni, ebből fél év van hátra, ha nem maradok tovább szakmai gyakorlatot szerezni az új területen. Közben egy amerikai magyar retinasebész asszisztenseként dolgozom félállásban, valamint még viszek tovább néhány oktatáskutatási mentori munkát a múltból, azaz valamilyen szinten még hazadolgozom. Tervem, hogy az új végzettséggel megpróbálok hazatérni és itthon boldogulni. Hogy ebből mi valósul meg, majd meglátjuk.

 – Térjünk vissza egy kicsit a Márton Áron Gimnáziumra: próbáld összefoglalni, mi volt számodra a pozitívum a középiskolás diákévekben, miért volt jó a Márton Áronba járni 1989-1993 között, és mi volt az, ami esetleg kevésbé pozitív emléket hagyott benned?

 – Nekem lényegében a kosarazás jelentette a gimnáziumot. Szüleim megfogalmazása szerint gimnazista koromban annyit lógtam, mint előttem a két bátyám együttvéve. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt egy-két kiváló tanár, akinek szerettem az óráit (mint például a néhai Miklós József, Sata Klára vagy Boldizsár Ágoston), de sajnos a legtöbb órát fölösleges időveszteségnek éreztem, inkább otthon olvastam azokat a könyveket, amelyek valóban érdekeltek. Az iskola mindezek mellett vagy ezek ellenére is szép emlék marad számomra, ahova igyekszem legalább évente egyszer, a Nagy Rezső kosárlabdakupákra visszajárni és az öreg lányok csapatában játszani.

Forró-Erős Gyöngyi,  Hargita Népe

 Névjegy

 Mandel Kinga 1993-ban érettségizett a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban, majd szociológus oklevelet szerzett 1997-ben a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, 1998-ban pedig a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. 2001-ben az Erasmus ösztöndíjjal Spanyolországban tanult, majd  2005-ben PhD. fokozatot szerzett. Disszertációja címe „Változások a román felsőoktatás politikában 1990-2003. között”. 2002-től szociológus kutatóként és tudományos munkatársként dolgozott Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti-etnikai Kisebbségkutató Intézetében egészen egy évvel ezelőttig, mikor felhagyott az oktatáskutatással, és Amerikába ment nemzetközi kapcsolatokat tanulni.  

Reklámok
Published in: on 2010. december 24 at 15:18  Vélemény?  
Tags:

The URI to TrackBack this entry is: https://magrebuild.wordpress.com/2010/12/24/%e2%80%9enekem-a-kosarazas-jelentette-a-gimnaziumot%e2%80%9d/trackback/

RSS feed for comments on this post.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: